A vezérkutya a fogat élén fut, és a hajtó parancsszavára irányítja, vezeti a fogatot. Vezérkutya nem lehet bármelyik kutyából, erre a feladatra egy kutyának bizonyos mértékben születnie kell. A jó vezérkutya amellett, hogy a végsőkig elkötelezett a futásért, fegyelmezett és megbízható. Sosem térhet le az útról, még egy izgalmas vadásznivaló kedvéért sem. Nem lassít le feleslegesen, nem engedi lazulni a szárat. (Tömeges balesetet okozhat, ha a valamiért hirtelen, a hajtó szándéka ellenére megtorpanó vezérre a mögötte haladó kutyák a nehéz szánnal együtt teljes sebességgel ráfutnak.) A vezér pontosan végrehajtja az utasításokat: balra vagy jobbra téríti el a fogatot, a távtól függően gyorsabb vagy lassúbb iramot diktál a többieknek. Igazán rossz időjárási viszonyok között és nagy (16-20 kutyás) fogatoknál a szánon álló hajtó sokszor nem is látja a fogat élén haladó vezért, és a hangosan kiadott parancsok is nehezen jutnak el hozzá, a vezérkutyának ezért az engedelmességen felül kiváló intelligenciával és bizonyos fokú probléma-megoldó képességgel is rendelkeznie kell.

 

 

 

Nincs olyan ismertetőjegy, amiről az ember egy kölyökkutyánál felismerhetné, hogy ő lesz az új szupervezér. Ha a kölyök mindkét szülője jó vezér, akkor van esély arra, hogy a kölyök később a fogat élén futhasson. De csak akkor lesz a lehetőségből bizonyosság, ha a kutya megfelelő kiképzést is kap. A valódi szupervezérnek igazából születnie kell, de a legtöbb kutya képes arra, hogy több-kevesebb hiányossággal elöl fusson. És fordítva is igaz: a született szupervezérből sem lesz vezér, ha a képességeit nem használják ki. A legtöbb kutyaszánhajtó szerint már a tenyésztésnél eredményesen lehet szelektálni a vezértulajdonságokra. Gyakran előfordul, hogy egy fogat csaknem minden kutyája képes vezérként futni. Asbjörn-Erdal Aase 1998 évi IFSS kutyaszánhajtó világbajnok 20 kutyából álló győztes open fogatának a háromnegyed részét vezérek alkották! (Aase véleménye szerint egy fogat teljesítménye 70 %-ban a vezérkutyától függ.)

 

A kutyák adottságaitól függően egy vezérkutya különböző képességű lehet. A rangsor legelején az ún. „gee-how leader-ek” állnak (a „gee” jelentése a kutyaszánhajtó sportban „jobbra kanyarodj”, a „how” pedig a „balra kanyarodj” utasítást jelenti.) Ezek a kutyák parancsbiztos vezérek, tökéletesen irányíthatóak és megvan bennük az a bizonyos plusz, ami igazi vezérré teszi őket. Az ún. „trail-leader-ek” kevésbé parancsbiztosak, viszont mindig kiválasztják az út legjobban járható oldalát. A versenyzők az edzéseken általában trail-leadereket használnak, hogy tehermentesítsék a parancsbiztosabb fő versenyvezéreket. A legnagyobb szerencse, ami egy kutyaszánhajtó versenyzőt érhet az, ha van egy jó útbiztos vezére, aki egyben parancsbiztos is – de az ilyen sajnos elég ritka. Végül vannak az ún. „co-leaderek”, vagyis társvezérek. Ők tökéletesen futnak elöl, de egyedül nem vezetik el a csapatot, és az irányok tekintetében inkább a mellettük futó másik vezérkutyára hagyatkoznak.

 

 

 

 

Ha az ember le szeretné írni az optimális vezérkutya tulajdonságait, akkor meg kell különböztetnie néhány fogalmat egymástól: ha pl. egy sprint négyesfogattal akar versenyt nyerni, akkor más tulajdonságokra van szüksége, mint ha egy 10 vagy több kutyából álló középtávú open-csapattal. Általában véve igaz, hogy egy kutya akkor dolgozik jól a fogat élén, ha az alapsebessége magasabb, mint a fogat átlagos sebessége. A gondolkodás ugyanis jobban megy neki, ha testileg nem a képességeinek a határán fut. Éppen emiatt, minél gyorsabb egy fogat, annál nehezebb hozzá optimális vezért találni. A legfontosabb vezérkutya-tulajdonságok a következők: a limitált sprint (2-es, 4-es, 6-os és 8 kutyás) osztályban a vezér legyen keményen dolgozó, csak a vágtát ismerje, soha ne hagyja lógni a szárat, mindig 100 %-ot teljesítsen, ne hagyja magát eltéríteni az útról (idegen kutyák, egyéb zavaró dolgok) és legyen parancsbiztos. Az open és a hosszú távú csapat vezére legyen parancsbiztos és engedelmes, egyben kitartó is, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen kidolgozza magát elöl, mivel a vezérnek itt viszonylag kevesebb a része a csapat teljesítményében.

 

A jó vezérek sokszor nyitottak és magabiztosak, ilyen esetekben eleinte problémák adódhatnak az előzésnél az esetleg felbukkanó idegen kutyákkal. Ezeknek a vezéreknek hosszabb ideig tart, amíg parancsbiztosak lesznek. A jó vezérek ugyanakkor néha viszonylag szégyenlősek és visszahúzódóak is lehetnek, ez a típus a kezdetektől fogva jól megy el minden mellett, de adódhatnak problémák, ha az úton sok a néző és ráadásul tapsolnak. Viszont az ilyenek tanulják meg a leggyorsabban a parancsokat.

 

A vezérkutya ivarát tekintve számos nézet létezik. A kanok többnyire keményfejűek, tovább tart nekik a parancsok megtanulása, és inkább a limitált osztályos csapatok vezérei. Erősebbek, és ha a parancsokat ismerik, akkor könnyebben keresztülviszik az akaratukat egy társvezéren. A szukák engedelmesebbek, de tüzelni szoktak és olyankor a legkergébb ötleteik támadnak. A szukák általában a nagy fogatok vezérei, mivel a kisebb testsúlyuk miatt könyebben tudnak nagy távolságokat aránylag gyorsan megtenni. Mégis, az, hogy kan vagy szuka, csak másodrendű dolog, sokkal fontosabb az, ami a kutya adottságai és szerzett tudása alapján a „lábaiban és a fejében van”.

 

A vezérkutya munkájának három összetevője van, amelyek nem mindig jönnek hiánytalanul össze. Először is, akarjon elöl futni, ott „gázt adni” és nyomást gyakorolni. Ezt a tulajdonságot a kutya magában kell, hogy hordozza, az embernek pedig optimálisan ki kell ezt használnia. Az elölfutás tudományát az arra alkalmas kutyák általában egy szezon alatt elsajátíthatják. Másodszor, a vezér legyen parancsbiztos. A musher ráfordításától és a kutya készségességétől függően ennek a kialakítása sok egyéni edzés esetén 1 évig, célirányos kiképzés hiányában 2-től 8 évig tarthat. A jó hír az, hogy minden kutya képes megtanulni a parancsokat, mint ahogyan minden kutya megtanulja azt, hogy „ülj” vagy a „helyedre”, az egész csak a tanításba befektetett idő kérdése. A harmadik feltétel az, hogy a kutya legyen megbízható és engedelmes. Ezt a tulajdonságot néhány kutya (gyakran a félősebbek) születésüktől fogva hordozzák, míg mások a természetüktől fogva kíváncsiak, ezért ezt meg kell tanulniuk. Ez a tanulási folyamat megszakítás nélkül kb. 1-2 szezonon át tarthat.

 

 

 

 

 

Egy jó vezérkutya kiképzése minimum 3 évet vesz igénybe, és a kutyák általában 7-12 éves korukig futnak elől vezérként. Mielőtt azonban egyáltalán a vezérségre gondolnánk, a kölyöknek át kell esnie a „szánhúzó alapképzésen”. Egy tavasszal vagy nyáron született kölyöknél ez a következőképpen történik. Edzeni kezdünk a következő év februárjában vagy márciusában (az életkortól függően), azután heti 1-2 alkalommal rövid utakon jöhet a fogattal futni, amíg csak nem lesz túl meleg az időjárás. Ha a kölyök megbarátkozott az edzőkocsival, akkor a hazafelé vezető út utolsó méterein bekötjük egy nagyon tapasztalt kutya mellé előre. Ehhez biztosnak kell lennem abban, hogy nem kell számítanom zavarásra (idegen kutyák, emberek stb.). Mivel a fiatal kutyák természetüktől fogva mindent fel akarnak deríteni, az idegen kutyát és az embereket is, így az első tanulási effektus az lenne, hogy „ó, ha elöl futok, akkor mindenki arra megy, amerre én szeretném”! Ha ebben az életkorban előre kötjük őket, akkor csak az utolsó útszakaszon tegyük, így ők tudni fogják, hogy mindjárt otthon vagyunk, és a starttal járó minden izgalom és stressz a múltté.

 

Már ekkor jelentős különbségeket figyelhetünk meg: van olyan kutya, aki teljes nyugalommal fut a fogatba kötve elöl, az ilyenből biztosan lehet vezérkutya. Más kutyák valamivel bizonytalanabbak, alig futnak, lógni engedik a kötelet és sokat nézelődnek. Ők is megtanulhatják a dolgot, és később talán sokkal jobban fognak a parancsokra hallgatni, mivel könnyebben befolyásolhatók. Az utolsó változat, amikor a fiatal kutya egyáltalán nem fut előre, körbe nézelődik és megpróbál a szomszédjával játszani – ez a stressz kifejeződése, és nem játék a szó valódi értelmében. Itt van nagy jelentősége a mellé kötött tapasztalt idősebb kutyának, mivel figyelmen kívül kell hagynia a kis bohócot. Ha egészen lassan és óvatosan megpróbálunk továbbhajtani, előfordulhat, hogy a fiatal hirtelen átkapcsol a futásra, főleg, ha egyébként is nagyon jól fut a fogatban. Ezután a gyakorlatot legkorábban a következő évben meg kell ismételnünk. Egy-két alkalomnál többször ne teszteljünk ebben a tanulási szakaszban, mivel a fiatal kutyának meg kell tanulnia a fogatban való futás alapjait: az elvet (nincs kényszer, a futás élvezet!), egy oldalon kell maradni, a zavarások (kutyák, birkák, járókelők) mellett tovább kell futni.

 

 

A legparancsbiztosabb vezérkutyákat a sétáltatásokhoz kapcsolt parancsgyakorlással képezhetjük ki. Ez egész egyszerűen abból állt, hogy egy hosszú pórázon sétáltatjuk őket, és minden irányváltoztatáskor kiadjuk a megfelelő parancsot. A sétáltatás arra is jó alkalmat nyújt, hogy gyakoroljuk az idegen kutyák melletti elhaladást. Egy rántás a pórázon, összekötve a megfelelő parancssal, igen hamar bevésődik. A fogatban többé nem áll rendelkezésünkre ez a közvetlen befolyásolási lehetőség! A séta ebben az esetben munka, és ha a fiatal kutyának nincs otthon kutyatársa a játékhoz, akkor a póráz nélküli játszás lehetőségét egy körülkerített helyen kell a számára biztosítani. Napi 10-15 perc teljesen elegendő a parancsok gyakorlására. Ne hámban gyakoroltassunk, nehogy a kutya a lassúbb tempó fogalmát összekösse a hámmal. És soha nem szabad megtiltani a számára azt, hogy húzzon, mivel végül is szánhúzókutyát akarunk!

 

A következő szempontokat kell figyelembe venni, ha a parancsokat gyakoroltatjuk:

1. Mindig maradjunk a kutya mögött. Ha nem arra fordul, mint amerre én szeretném, akkor addig várok, amig megteszi. A jó szánhúzókutyában erős az előrehaladási kényszer, és hamarosan megúnja az álldogálást. Egyszer csak, valamikor a helyes irányt is meg fogja próbálni. Utána mehetünk tovább, igen sok szóbeli dicséret kíséretében. Ha a kutya a rossz útra tévedés miatti „szünetet” arra használja fel, hogy szimatolgasson és jeleket helyezzen el, akkor egy élesebb hangon mondott „nem” vagy „tovább” kiséretében röviden rántsuk meg a pórázt, mivel most végül is elvárható tőle a munkára való odafigyelés.

 

2. A kutyának a parancsot a segítségem nélkül kell helyesen értelmeznie! Ez azt jelenti, hogy nem megyek előre és nem húzom semerre. Csak a kezdetek kezdetén adhatok valamilyen közvetlen segítséget, pl. hogy az útnak arra az oldalára megyek, amerre fordulni akarok. Ha netán egy különösen makacs kutyapéldánnyal van dolgom, aki egyáltalán nem akar arra menni, amerre én szeretnék (talán mert a másik oldalon a szomszéd macskája álldogál), szükség esetén hátulról korrigálom a hibát, ami azt jelenti, hogy hátulról megfogom a nyakörvénél fogva és a helyes irányba állítom. Ezután megint önállóan kell továbbmennie ebbe az irányba. Ha megpróbál visszafordulni és felém futni (mivel én éppen azon az úton állok, amit ő kinézett magának), tiltsuk meg ismét egy szigorú „nem”-mel az akciót. Ismét javítsuk ki és állítsuk a helyes irányba. A huskyk intelligens kutyák, és nem fektetnek túl sok energiát az eleve kilátástalan akciókba. Egyszer valamikor meg fogja jegyezni, hogy nem tudja keresztülvinni az akaratát és engedelmeskedni fog.

 

3. A verés nemcsak felesleges, hanem egyenesen káros is, mivel a túlzott erőszak következménye az lehet, hogy ha majd egyszer egy versenyen kell előremennem a vezérkutyákhoz az irányt korrigálni, akkor a vezérkutya menekülni fog előlem, és ezzel valódi káoszt okoz a fogatban. Az is fontos, hogy a kutya a helyes irányba fusson. Legtöbben már átélték fogattal a következőket: előre megyek, a vezért a helyes irányba húzom, visszamegyek a szánhoz vagy a kocsihoz, és mire ott állok, a kutyák megint a rossz irányba mennek. Egy olyan kutya, amelyik a pórázon megtanulta, hogy az ilyen „akciók” rendre sikertelenül végződnek, az a fogatban sem fog kisérletezni. De ezt csak akkor tanulhatja meg, ha esélyt adunk neki arra, hogy elkövesse mindezeket a hibákat. Ha eleve mindig a helyes útra húzom, akkor soha. És ha engedelmeskedik, akkor dicsérjük meg a kutyát! Viszont soha ne dicsérjünk, ne simogassunk és ne adjunk jutalomfalatot a kutyának az egy helyben való állásért, mert később még a fogatban is ezt várná el.

 

4. A parancsbiztosság növekedésével a dícséreteket mérsékelhetjük, de minden helyes reakciót nyugtázzunk rövid helybenhagyással (pl. „nagyon jó” vagy „jó kutyák”). Kifejezetten csak a nehéz szituációkban dicsérjünk (pl. jobbra van egy másik kutya, ennek ellenére parancsra befordulnak balra). A későbbiekben, a versenyeken futás közben úgysem lesz ahhoz elég levegőnk, hogy állandóan jártassuk a szánkat, és a túl sok fecsegés visszafogja a kutyákat is. A vezérkutyaképzésnek ez a módszere tulajdonképpen kizárólag pozitív ösztönzést tartalmaz, a büntetésnek nincs helye. Elegendő egy nyugodt „nem”. Végül is mind a musher, mind pedig a kutya élvezetet kell, hogy találjon a dologban, az üvöltözés és a szidalmazás teljesen felesleges. A kutyáknak nagyon finom a hallásuk, még egy nagyobb fogat esetében is elégséges a normál beszéd hangereje. Az egész fogatra érvényes, hogy ha folyamatosan szidalmazzák őket, akkor visszakapcsolnak, és egy kritikus helyzetben, ahol éppen hogy szükség lenne a kutyák megfelelő reagálására, nincs többé mód a hangerő fokozására. Biztosan sokan láttak már olyant, hogy a hegynek felfelé áll a musher a kocsin, és ordítozik, hogy „húzzad, húzzad”, és a fogatot hamarább lehet hallani, mint látni. A jó mushernak a hegyen felfelé ehhez egyszerűen nincs elég levegője, mivel a kutyaszánhajtás csapatmunka. Ezért tanuljuk meg, hogy a hangos beszédet csak a kritikus szituációkban szabad alkalmazni! Minél kevesebbet beszélek útközben, annál jobban fognak rám figyelni a kutyáim.

 

Az ifjú vezér tanításához megfelelő a kerékpárral való tréningezés is. A kutya nem vehet fel rossz szokásokat, elég jól a kézben tudom tartani (a zöldben való meglepetések felbukkanása – pl. egy nyúl kiugrása – miatt óvatosságból nem árt bukósisakot viselni). Nem jelentkezik a fogattal járó stressztényező sem a kutyánál. A kerékpáros edzésen a kutya mindig húzzon (fék!), az ügetés csak a meredek emelkedőkön megengedett. Végső soron a jövendő vezér ne szokjon hozzá ahhoz, hogy a többiek majd minden munkát elvégeznek helyette.

 

 

A képzés hasonlóan egyszerű módja az, ha ún. sacco-cart-hoz hasonló eszközzel tanítjuk őket. Ez tulajdonképpen leginkább egy „guruló fotelhoz” hasonlít, aminek a kormányához egy hosszú rudat rögzítettek és ennek az elülső részéhez van a kutya nyaka a nyakörvén keresztül egy rövidebb szárral kapcsolva. A kormány fordításával a rudat is fordítjuk és ezzel a kutyát is a helyes irányba mozdítjuk el. Természetesen ilyenkor mindig kiadjuk a megfelelő iránynak a vezényszavát is. (Külföldön számos országban külön versenyeket is rendeznek ezzel a kocsitípussal, de Magyarországon is kipróbálható volt nemrégiben a horányi Musher találkozón, amit a Magyar Kutyaszánhajtó és Canicross Szövetség rendezett.)

 

 

 

 

5. Végül az edzés soha ne tartson olyan sokáig, hogy a koncentráció rovására menjen. Napi 10-15 perc elégséges. Az utat természetesen többször változtatni kell, ezért ideálisak a csendes lakóhelyek. Sok utca esetén sok a zavaró tényező, és a többfelé leágazó főutak csak később jöhetnek szóba.

 

 

Valamikor sor kerül az ifjú vezérkutya első versenyére is. Nagyon tanácsos, hogy egy kétnapos verseny esetében csak a második napon fogjuk be vezérnek az újoncot, amikor az utat már ismeri a fogat. Egy dologgal azonban tisztában kell lennünk: a fiatal kutya szabály szerint gyengébben fog elöl futni, mint hátul a fogatban. Túl sok benyomás zúdul rá, és ahhoz is bátorság kell, hogy tapsoló nézők sorfalán keresztül befusson a célba. Tehát az első verseny olyan legyen, ahol nem másodperceken múlik a helyezés, mert minden időben készen kell állnom arra, hogy a fiatal kutyára való tekintettel a szokásosnál valamivel lassabban hajtsak. Az őszi kocsis versenyek sokat segíthetnek: minél hamarább hozzászokik a fiatal kutya a versenystresszhez, annál jobb. A vezérség ne legyen még követelmény, előbb adjunk lehetőséget a kutyának a tanulásra, és csak utána terheljük rá a vezérséggel járó pótlólagos stresszt. Azután jön a hó, és esetleg jöhet az edzőtábor is. A sima elölfutás már nem lehet többé probléma, most jönnek a finomságok, pl. egy másik fogat megelőzése a pályán. Normális esetben már minden második edzésen kívánatos a vezérként való munka. A fogat egyidejűleg uralható kell, hogy legyen, maximum 4-6 kutyából álljon, hogy a hibákat mindig korrigálhassuk. A befogott kutyák számával arányosan nő a stressz, és csökken az ember közvetlen beavatkozási lehetősége.

 

Nagyon fontos a tapasztalt kutya a fiatal mellett, aki a fiatalt pl. az előzésnél továbbhúzza. Egyes fiatalok problémamentesen továbbfutnak, mások inkább megállnak és játszani szeretnének. A szabályok alapján azonban alárendelik magukat a tapasztalt kutyának, mivel a falkában is ahhoz vannak szokva, hogy tiszteljék az idősebbeket. Időközben az ember kiértékelheti a jelöltjét abból a szempontból is, hogy melyik kategóriához tartozik. Ha problémái adódnak az előzéssel, akkor meg lehet próbálni az előzés gyakorlását egy ismerős musher segítségével. Nagyon fontos: a negatív élmények hatása az első tanulási fázisban különösen intenzív. Egy fiatal kutya, akit az előzés során megharapnak, nehezebben teszi túl magát a dolgon, mint egy idősebb. Álljon ezen a helyen egy felszólítás minden musherhez: ha a fogatából egy kutya előzés közben a szomszéd fogatra „átharap”, az nem „bocsánatos bűn”! Az ilyen eset ugyanis egy szerencsétlen pillanat alatt tönkreteheti a másik musher egész éves felkészülési munkáját.

 

 

 

 

Az újonc vezérek tipikus hibái a következők: a kanyarokban egyenesen futnak, nem ismerik fel az utat (többnyire a kevés hó esetén), lebontják az útelzáró jelzéseket, idegen kutyák stb. miatt elhagyják az utat, előzés után lassítanak. Mindemellett musherként büszkén megállapíthatom, hogy van egy új vezérem! A legfontosabb lépések megtörténtek, a többi már csak következetes munka és tanulás kérdése.

 

A cikk következő részében a vezérek versenyekre való edzéséről, az alapvető hibák kiküszöböléséről írok.

 

 

                                                                                                        Verla Zsófia

 

 

Felhasznált irodalom:

Angelika Merkel (1999): Training spezial – Leithunde

Fotók: Ádám István, Mátyus Patrícia és Verla Zsófia

 

forrás: http://www.arcticriver.hu/news/vezerkutya-kepzes-i_.html